Megérkezett...

...az én Karácsonyi Huzogatós ajándékom is! Persze ott volt időben - köszönet a postának - de csak tegnap tudtam meg, addig meg izgultam, hiszen hétfőn, vagyis 21-én adtam fel. Igen későn döntöttem el, hogy mi legyen, ugyanis mindenképpen akartam egy kis gekkót vagy mint "plüss állat" vagy mint rátét, valahogyan. Addig-addig, hogy péntek este döntöttem, és készítettem ezt a faliképet:

Csomagoltam hozzá két kis karácsonyfa díszt is:

Csengetett a postás...

... és ezt hozta:

Egy szatyor - míly régen készülök varrni magamnak - egy vázlatfüzet, lyra szinesek és olajpasztell kréta és nagyon szép horgolt nyaklánc szép nagy horgolt medállal. Annyira tetszik, hogy így is megmutatom:

Ennek azért örülök különösen, mert ilyet még soha nem csináltam. Itt is sok köszönet Hajni!

Az úgy kezdődött...

...hogy 2005. őszén kezembe akadt egy 1993. októberi Burda, melyben ez a kép volt:

Ez annyira megkapott, hogy átatnulmányoztam a leírását, megértettem és nagyon vártam, hogy a méterárus hozzon már végre karácsonyi anyagot. Akkor még nem ismertem az azóta megkedvelt boltokat a nagyafaluból. Sőt még foltvarrót sem ismertem, illetve egyet, azzal is csak a előző nyáron beszélgettem a Skanzenban, de még a nevét sem tudtam.

Amíg végre megérkeztek a várva-várt anyagok, addig az el nem készült fűrdőszobát kifestettem, berendeztem varrószobának és azóta is az az én műhelyem.

Az anyagokat beavattam és nekiálltam a csíkokat vágni ollóval, mert persze nem is tudtam, hogy ehhez van remek célszerszám. Akkor még annyira zöldfülü voltam, hogy nemcsak széltében vágtam a csíkokat, hanem hosszában is elvagdostam és külön-külön számozott borítékba raktam őket. Bár már akkor volt nekem a Barkács sorozatban megjelent Felber Irén: Foltvarrás c. füzete, abban is áttanulmányoztam mindent, de a papírravarrás olyan érthetetlen volt számomra, hogy nem is hittem volna akkor, hogy ez egy kedvenc technikám lesz. Persze véletlenül sem fedeztem volna fel, hogy a kettőnek valami köze lenne egymáshoz. No, a lényeg az, hogy ez lett belőle, mindjárt kettőt készítettem 75 * 75 cm-es méretben:

És akkor még komolyan meglepődtem azon, hogy bármennyire pontosnak hiszi az ember a vágást, a varrásszélességet, akkora eltérések voltak a blokkok között, hogy nehéz volt korrigálni a különbséget, de sikerült. Mostmár persze azon se lepődök meg, ha a papír leszedése után is korrigálni kell.

Karácsonyi készülődés

Mi tagadás, igen régen jártam erre. Sajnos a varrás is a ritka tevékenységeim közé tartozott. Mint egy kedves ismerősöm szokta mondani, "körülményem" volt, van, ezért kényszerűség a muszájra terelt.

De!

Karácsony lesz, tehát az elmúlt két hétben néhány éccaka nem csupán az alvásé volt. Ajándékba készítettem mécsestartókat, amit sajnos elfelejtettem lefényképezni. Talán két éve a fórumról vettem a mintát, most egy kicsit módosítottam rajta. A belső anyagot nagyobbra szabtam, s mintegy keretet a külsőre kihajtottam. Ezen túl nem varrtam össze a sarokból kiindulva, hanem csak egy gyöngyöt varrtam a félbehajtott oldalra úgy, mint ezen a képen. Ezeket két éve varrtam, most csak feldobtam egy-egy gyönggyel a négy oldalán. Majd készítek képet róla nappal is és kicserélem.

A másik: 15 cm-es fenyő:

A "talpa" (mert én nehezen tudom az alját olyan jól megvarrni - különösen ilyen piciben - hogy szép egyenesen álljon) Kaokától lesett és átalakított ötlet: 5 literes vizes (olajos) flakon kupakjának az alja, bevonva a karácsonyfa egyik anyagával. Ehhez hozzávarrtam mind a 4 ágát.

Készítettem a kedvenc fenyőfáimat is, azokat is "terítettem" csak most csináltam egy kétszínű változatot is:

Íme egyedül színhelyesen az újkedvenc:

Itt az egyik "fő művem" (mármint erre a karácsonyra):

Az eredetije egy kolléganőm festménye A4-es lapon, itt látható (sajnos nem tudtam ide bemásolni magát a képet):

http://fineartamerica.com/images-small/xmas-quarrel-noemi-hajdu.jpg

Amikor megláttam, rögtön tudtam, hogy ezt meg kell varrnom. Először csak a fát és a szívet akartam "parkettásra" varrni és applikálni szándékoztam a háttérre, de aztán úgy döntöttem, hogy a csíkozom az egészet. Nem elfuserált, hanem szándékos az, hogy a szív aljától a tetejéig nem egyforma vastagok a csíkok. Hát volt nagy meglepetés, sajnos nemtudtam személyesen odaadni, így nem láttam az arcát az első pillanatban, de rögtön hívott. (Elfelejtettem megmérni, de a magassága az A4-es lap és valamivel szélesebb.

A másik "fő "művemet majd akkor mutatom meg, ha Kisgekkó megkapta, ugyanis az a Karácsonyi huzogatósra készített ajándék.

Ajándék, bár nem karácsonyi, de Viktória éa Dávid névnapjára párnák:

Játék

Hosszú hallgatás után újra itt vagyok, reményeim szerint gyakrabban. Mindjárt találtam is egy játékot, amit a 22. szülinapját december 9-én ünneplő Valika hírdetett meg e jeles nap alkalmából. Gyertek, köszöntsük őt minél többen!

SZAVAK

"Szavak olvasása

A cmabrigde-i etegyemen kéüszlt egiyk tnuamálny áitllsáa sznreit a szvkaaon bleül nincs jlneestögée anank, mkénit rdeeözndenk el a btüek: eyegüdl az a fntoos, hgoy az eslo es az uolstó betü a hlyéen lygeen; ha a tböbrie a lengyoabb özeássivszsg a jleezmlo, a sövzeg aokkr is tleejs mrtébéekn ovasalthó mraad. A jnleeésg mgáayzrataa az, hgoy az erbemi agy nem eyedgi btüeket, hneam tleejs sazakvat ovals.
Íme a bzoinytéik.
Úhygoyg tnseseek mkneit bkébeén hyagni a hleysersáii fmonisáokgkal!"

A két farkas

Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.
Azt mondta: ' Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. - A düh, irígység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erõszak, önsajnálat, bûntudat, harag, kisebbrendûség, hazugság, hamis büszkeség, felsõbbrendûség és az ego.
Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkûség, igazság, együttérzés és a hit. '
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: ' És melyik farkas gyõz? '
Az öreg indián mosolyogva válaszolt: ' Az, amelyiket eteted. '

Alma...

...a pincében.

Erről a fáról...

...amelyik így nézett ki alulról...

...leszedtük a legnagyobb és a legkisebb almát is...

...no meg persze, ami a kettő között volt.

2009. szeptember, Pilisszentlászló, Magyarország, EU

Van egy álmunk. Pilisszentlászlón felépítjük az ország első szalmabálából épülő iskoláját, ahová beköltözünk mi, a Kékvölgy Waldorf Iskola és Gimnázium Pilisszentlászló.

Szlogenjeink:

Építünk csodát.

Szalmából egy iskolát!

Lehet válság ide, vagy oda,

Nálunk akkor is épül az új iskola!

2009. szeptember 4-i Fókusz műsorának részlete (július 29-i felvétel):

http://www.youtube.com/watch?v=x2yeJHAnnYQ

2009. szeptember 6. hajnali 4 óra 30 perc:

(A kép telefonnal készült.)

Ima Szent Mihályhoz

A lelkünket meg kell tisztítanunk a jövőben felénk áradó terrortól.
Mély bizalom kell, hogy bennünk éljen, mind az érzésben, mind az
érzékelésben. Bármi történhet és bármi történik, felé abszolút
egyensúllyal kell fordulnunk. Tudnunk kell, hogy minden, ami áramlik
felénk, egy bölcsességteljes Világvezetésből fakad. Ez a tudás része
annak, amit ebben a korszakban meg kell tanulnunk, vagyis abszolút
bizalomból élni, minden egzisztenciális biztonság nélkül. Bizalom a
szellemvilág mindenkor jelenlévő segítségében. Ez az egyetlen létező
segítség - ha reményünket és bátorságunkat nem adjuk fel. Fegyelmezzük
az akaratunkat, és keressük az ébredést saját magunkból minden reggel és este.

Rudolf Steiner

1913-ban

halt meg ennek a quiltnek a készítője. Azóta apáról fiúra száll, így került most az USA-ból ide (az unokahugomékhoz). Annyit lehet róla tudni, hogy a mintás blokkok a család tagjainak a rá jellemző (gyakran hordott) ruhájából készült:
Ez úgy néz ki, mint a kékfestő. Nem tudom az-e, közelről sem derült ki számomra (egyáltalán hogyan lehet azt megállapítani?)

Természetesen kézi varrás az egész, itt van a széléről és a blokkok közötti négyzeteknek a tűzése közelről. És ekkor még nem volt illanó filc!

A múlt héten

tűztem ezt a képet egy "lóbolondnak" a 11. szülinapjára. Párna.
Ez a tarisznya Anna napra készült:

Az ötletadó ez a tarisznya, sajna nem jegyeztem fel, hogy honnan való (ha jól emlékszem, akkor neki - mármint akiktől másoltam - is inspiráció volt).

Ezt pedig sveszter blogjáról másoltam, ez lett a befutó kissé átalakítva, hisz csak "előnézete" van.

Az anyjuk is kapott egy táskát, mert megérdemli.

(Vajon miért nem csinálja azt, amit kérek? "Az anyjuk..."-tól következő sorban akarom, ennek megfelelően "entereztem annyit, hogy úgy néz ki, hogy jó. Ennek ellenére mellé teszi. Így megbolondítja, hogy egy megjegyzésen belül balra tettem kicsi képet? Bocs, hogy itt kérdezem, de valahogy ide kivánkozik.)

A háztartásból való...

...ez a valami, aminek az egyenes végén a menet fölött volt egy éles kiálló kés. Ezt beleszúrva krumpliba, uborkába és körbe-körbe forgatva spirállá vágta a zöldséget. Nem nagyon használtam, így amikor elkezdtem babát varrni, s azt meg kellett tömni, célszerszámot kerestem, s találtam. Íme:
Levágattam a "kését" dugót tekertem rá, s ezt használom kicsi dolgok kifordításánál (baba kéz, láb, fej, stb.) a kifordított sarkok kiigazításához, valamint a töméshez (baba, eper, tulpám, stb.) Mivel hajlított a vége, sokkal jobban kézre van, mint egy sima kötőtű, olló, vagy bármi egyéb, ami egyenes.

És ez...

a 12 cm magas cérna mindig eldőlt a varrógép mögött varrás közben, ahogy húzta a gép a cérnát. Akadálymentessé kellett tenni a cérna útját, s kínomban raktam ezt össze:

Egy bögre, beleszorítva egy hungarocell gömb, majd abba beleszúrva egy rövid kötőtű. Na így a gép mögé téve egyenes a cérna útja.

Pasiknak készült

Kedves Bea és Mindenki!

Nem oly régen bukkantam rá a játékra. Íme, remélem még időben mutatom meg a kis és nagy pasiknak készült ajándékokat.


A férjemnek kezdett tönkremenni az iszákja, azt mondta biztosan ki tudok találni neki valamit. Hát szétnéztem az ingei között, volt kettő, amelyiket már rég nem hordott, így lett belőle ragiszák. Beletettem, hozzávarrtam a régit - lévén az vízhatlan. Ez lett belőle, bár lassan eléggé kopottá válik.


A következő februárban megkértem a lányomat, hogy varrjon az apjának egy szemüvegtokot. Én szabtam, s mutattam neki a lépéseket, ő varrta, s ez lett belőle. Ez az Ő első foltvarrt munkája. (Persze a szegést én csináltam.) Apája mindig homályos szemmel, büszkén mutogatta.
A többi mind kis pasiknak készült. Unokahugom fia karatézik, de annál is inkább szeret lovagolni. Így született meg a gondolat, hogy a karate cuccnak biztosan jobban megfelelne ez az iszák:

Ezt a hátizsákot megrendelésre készítettem, egy nagyi kérte az unokájának:

Kisfiam sem maradhatott ki, nagyon várta, hogy az úszó cuccának varrjak egy KITT-es táskát. Ezt hordja a szülinapja (január) óta.

Az utóbbi hónapok "termése"

Megpróbálom zanzásítva összeszedni, milyen keveset varrtam tavaly november óta.


Iskolánk 8. osztálya volt az Ability Parkban, ahol láttak egy textilből varrt amőba játékot. Amiért fontos és megkértek, hogy készítsek mert vakok és gyengélátók számára készült. Íme:

















A rózsaszín csík csak középen van végigvarrva, így a kockának ki tudja tapogatni a határait. Van hozzá (jobbra tőle látszik) "szemüveg" a látók részére.

Az adventi bazárunkon lehetett játszani egy tényleg vak fiú ellen. A fönti egy 5*5-ös, az alsó pedig 3*3-as, ezen lehet látni, ahogy játszanak rajta
















Ez a babatakaró a nagymama megrendelése volt a pár hetes unokája részére:

















Ugyanaz a nagymama a fiú unokája részére varratta ezt a hátizsákot:

Ez a táska is karácsonyi ajándék volt:

Készítetten két 10 éves lánynak egy-egy párnát :

Ők mindig egyformát kapnak, mert csak egy hónap különbséggel születtek.
(Nem saját festés.)

No még ez volt egy nagyobb darab:















Ennek az a különlegessége, hogy két évvel ezelőtt nyáron a lányomat (most 15) rávettem, hogy varrjon magának egy táskát. Ki is választotta a Dolányi Anna Ötletes könyvéből ezt a darabot (Ágnes ananászosát). 5 ananászt rá is varrt a papírra, ahogy illik, azóta nem tudtam rávenni a folytatásra.
Így aztán megszántam és márciusra a szülinapjára befejeztem. Volt nagy meglepi, öröm, de hordani nem hajlandó, mert cikinek érzi.
Hát ilyenek ezek.




Ez a zippzára, egy tönkrement hátizsákból mentettem meg, így két oldalra is ki lehet húzni.










Az utolsó munkámról nem készült kép, mert "természetesen" az utolsó órában lett készen. A lányom két tanárának vettem egy-egy tanári zsebkönyvet és varrtam rá borítót. Nem nagy durranás fotlvarró szemmel, az érdekessége, hogy "matricára" nyomott osztályképet varrtam rá képkeretben.

Hát sajnos csak ennyi volt az idei foltvarrásom, de azért közben készül az őszi topik kiállításra a faliképem, amit most persze nem mutatok meg.

Tulipánfa

Tulajdonképpen van nekünk tulipánfánk, de nagyon kevés és nehezen észrevehető virága van. Pedig mi másért is kellene!

Az a két kis narancssárga a virága. Itt lehet látni közelebbről is:

Ez történt...

Ezt "tojta" a nyuszi :)) Tudja, hogy időben kell elkezdeni!


Ezt a naptárt pedig tőlem kapta! Gyönyörű munkák! Hagy vigye ennek a Hungarikumnak (szerintem) hírét az óceánon túlra! Megérdemlik!


Hát eltelt több, mint egy hónap az utolsó bejegyzésem óta, mégis milyen kevés volt ez az idő! (Több, mint két hétig nem volt gépem.) Sajnos nem bírtam eléggé megtanulni a blogolást, nem olyan, mint szeretném. De ami késik...


Még egy rossz hír, a magnóliának a legteljesebben kinyílt virága látható fenntebb, aztán szép lassan meghalt a fácska! Hogy mi nem volt jó neki, nem tudom, de nem adom fel, újra próbálkozom!

Na, jó! Egy keveset varrtam húsvétra:
a tyúkot tombolán nyertem Lőrincen, s hozzá varrtam a csirkéket minden gyereknek a családban:

A többi - ezévi - varrásaimat majd később mutatom meg.

Újra itt...

Újra itt vagyok. A hosszú hallgatás oka, hogy befejeztük a szoba felújítást, no meg időnként igyekeztem tanulni a blogolást. Sajnos kevés sikerrel (a blogbajok ellenére) ami a blogomon látszik is, de közrejátszik az is, hogy a gépemmel problémák vannak. Iszonyúúúúú lassu. Újra kell telepíteni a Windowst, remélem hamarosan sikerül. Mutatni szerettem volna egy-két dolgot, de az imént tapasztaltam, hogy nem ismeri fel a fényképezőt sem, tehát a gépre nem tudok feltölteni fényképeket. Remélem hamarosan újra itt leszek, s mutogathatok.

Hát ezért kell nekem a blog...

Találtam egy újabb játékot, amit már én sem hagyhatok ki. Ha ide klikkelsz, akkor Te is részese lehetsz Eszter által felajánlott ajándékok egyikének. Ugye fantasztikus!

Blogolok...

Blogot nyitottam. Miért? Mert talán már csak nekem nincs. Miért most? Mert leestem a létráról és pihenésre vagyok "itélve".
Miért magnólia? Mert évek óta gyönyörködök az utcánkban több helyen is nyíló magnóliákban, s a Jézuska hozott nekem is egyet. Kb 3 hete el is ültettük, s már van egy bimbaja, amiből lassan virág lesz.