Kötögettem az ünnepek között

A Márta néni kagylómintája nagyon izgatott. Azt hiszem bármennyire is tetszik, nem szeretem kötni, így maradok a mintával ennyiben.

Régen sokat kötöttem, aztán az elmúlt, tavaly készült el Iminek a két évvel korábban elkezdett pulóvere, de mivel nagyra sikerült, megvártam, míg belenőtt. (Panda maci van az elején, így nem volt kedvem lebontani.) Renáta annyira nem szerette soha a kötött holmit, hogy ezért nem kötöttem neki semmit.

Ami aztán nagyon felcsigázott, az a csőkötés. Bernadett blogjából tanultam, de rájöttem, hogy ez igazából zsák, mert az alja zárt. Na én kitaláltam hozzá olyan kezdést, amivel nyitott az alja, így igazi cső lett belőle. Ami klaszz benne az az, hogy két tűvel - mint egyébkét - kötsz de cső lesz belőle, mint a zokni! Először 40 szemmel próbáltam ki:

majd 6 szemmel:

majd 4 szemmel:

Ilyen könnyen kötni négyszemes csövet, hát sohasem gondoltam volna!

Megpróbáltam csíkosra kötni. Hát annyira jól sikerült, hogy a csőben lehet vezetni az éppen "pihenö" színt, így észrevétlen marad:

Működik! Persze nagyon oda kell figyelni, mert nagyon könnyű elvéteni azt a hibát, hogy a "lapos cső" - merthogy kötés közben az így néz ki - két oldalát összekötöm. Ha időben (soron belül) észreveszem, akkor könnyen visszaszedem a szemeket, de több sorral később már hiába.

Megérkezett...

...az én Karácsonyi Huzogatós ajándékom is! Persze ott volt időben - köszönet a postának - de csak tegnap tudtam meg, addig meg izgultam, hiszen hétfőn, vagyis 21-én adtam fel. Igen későn döntöttem el, hogy mi legyen, ugyanis mindenképpen akartam egy kis gekkót vagy mint "plüss állat" vagy mint rátét, valahogyan. Addig-addig, hogy péntek este döntöttem, és készítettem ezt a faliképet:

Csomagoltam hozzá két kis karácsonyfa díszt is:

Csengetett a postás...

... és ezt hozta:

Egy szatyor - míly régen készülök varrni magamnak - egy vázlatfüzet, lyra szinesek és olajpasztell kréta és nagyon szép horgolt nyaklánc szép nagy horgolt medállal. Annyira tetszik, hogy így is megmutatom:

Ennek azért örülök különösen, mert ilyet még soha nem csináltam. Itt is sok köszönet Hajni!

Az úgy kezdődött...

...hogy 2005. őszén kezembe akadt egy 1993. októberi Burda, melyben ez a kép volt:

Ez annyira megkapott, hogy átatnulmányoztam a leírását, megértettem és nagyon vártam, hogy a méterárus hozzon már végre karácsonyi anyagot. Akkor még nem ismertem az azóta megkedvelt boltokat a nagyafaluból. Sőt még foltvarrót sem ismertem, illetve egyet, azzal is csak a előző nyáron beszélgettem a Skanzenban, de még a nevét sem tudtam.

Amíg végre megérkeztek a várva-várt anyagok, addig az el nem készült fűrdőszobát kifestettem, berendeztem varrószobának és azóta is az az én műhelyem.

Az anyagokat beavattam és nekiálltam a csíkokat vágni ollóval, mert persze nem is tudtam, hogy ehhez van remek célszerszám. Akkor még annyira zöldfülü voltam, hogy nemcsak széltében vágtam a csíkokat, hanem hosszában is elvagdostam és külön-külön számozott borítékba raktam őket. Bár már akkor volt nekem a Barkács sorozatban megjelent Felber Irén: Foltvarrás c. füzete, abban is áttanulmányoztam mindent, de a papírravarrás olyan érthetetlen volt számomra, hogy nem is hittem volna akkor, hogy ez egy kedvenc technikám lesz. Persze véletlenül sem fedeztem volna fel, hogy a kettőnek valami köze lenne egymáshoz. No, a lényeg az, hogy ez lett belőle, mindjárt kettőt készítettem 75 * 75 cm-es méretben:

És akkor még komolyan meglepődtem azon, hogy bármennyire pontosnak hiszi az ember a vágást, a varrásszélességet, akkora eltérések voltak a blokkok között, hogy nehéz volt korrigálni a különbséget, de sikerült. Mostmár persze azon se lepődök meg, ha a papír leszedése után is korrigálni kell.

Karácsonyi készülődés

Mi tagadás, igen régen jártam erre. Sajnos a varrás is a ritka tevékenységeim közé tartozott. Mint egy kedves ismerősöm szokta mondani, "körülményem" volt, van, ezért kényszerűség a muszájra terelt.

De!

Karácsony lesz, tehát az elmúlt két hétben néhány éccaka nem csupán az alvásé volt. Ajándékba készítettem mécsestartókat, amit sajnos elfelejtettem lefényképezni. Talán két éve a fórumról vettem a mintát, most egy kicsit módosítottam rajta. A belső anyagot nagyobbra szabtam, s mintegy keretet a külsőre kihajtottam. Ezen túl nem varrtam össze a sarokból kiindulva, hanem csak egy gyöngyöt varrtam a félbehajtott oldalra úgy, mint ezen a képen. Ezeket két éve varrtam, most csak feldobtam egy-egy gyönggyel a négy oldalán. Majd készítek képet róla nappal is és kicserélem.

A másik: 15 cm-es fenyő:

A "talpa" (mert én nehezen tudom az alját olyan jól megvarrni - különösen ilyen piciben - hogy szép egyenesen álljon) Kaokától lesett és átalakított ötlet: 5 literes vizes (olajos) flakon kupakjának az alja, bevonva a karácsonyfa egyik anyagával. Ehhez hozzávarrtam mind a 4 ágát.

Készítettem a kedvenc fenyőfáimat is, azokat is "terítettem" csak most csináltam egy kétszínű változatot is:

Íme egyedül színhelyesen az újkedvenc:

Itt az egyik "fő művem" (mármint erre a karácsonyra):

Az eredetije egy kolléganőm festménye A4-es lapon, itt látható (sajnos nem tudtam ide bemásolni magát a képet):

http://fineartamerica.com/images-small/xmas-quarrel-noemi-hajdu.jpg

Amikor megláttam, rögtön tudtam, hogy ezt meg kell varrnom. Először csak a fát és a szívet akartam "parkettásra" varrni és applikálni szándékoztam a háttérre, de aztán úgy döntöttem, hogy a csíkozom az egészet. Nem elfuserált, hanem szándékos az, hogy a szív aljától a tetejéig nem egyforma vastagok a csíkok. Hát volt nagy meglepetés, sajnos nemtudtam személyesen odaadni, így nem láttam az arcát az első pillanatban, de rögtön hívott. (Elfelejtettem megmérni, de a magassága az A4-es lap és valamivel szélesebb.

A másik "fő "művemet majd akkor mutatom meg, ha Kisgekkó megkapta, ugyanis az a Karácsonyi huzogatósra készített ajándék.

Ajándék, bár nem karácsonyi, de Viktória éa Dávid névnapjára párnák:

Játék

Hosszú hallgatás után újra itt vagyok, reményeim szerint gyakrabban. Mindjárt találtam is egy játékot, amit a 22. szülinapját december 9-én ünneplő Valika hírdetett meg e jeles nap alkalmából. Gyertek, köszöntsük őt minél többen!

SZAVAK

"Szavak olvasása

A cmabrigde-i etegyemen kéüszlt egiyk tnuamálny áitllsáa sznreit a szvkaaon bleül nincs jlneestögée anank, mkénit rdeeözndenk el a btüek: eyegüdl az a fntoos, hgoy az eslo es az uolstó betü a hlyéen lygeen; ha a tböbrie a lengyoabb özeássivszsg a jleezmlo, a sövzeg aokkr is tleejs mrtébéekn ovasalthó mraad. A jnleeésg mgáayzrataa az, hgoy az erbemi agy nem eyedgi btüeket, hneam tleejs sazakvat ovals.
Íme a bzoinytéik.
Úhygoyg tnseseek mkneit bkébeén hyagni a hleysersáii fmonisáokgkal!"

A két farkas

Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.
Azt mondta: ' Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. - A düh, irígység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erõszak, önsajnálat, bûntudat, harag, kisebbrendûség, hazugság, hamis büszkeség, felsõbbrendûség és az ego.
Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkûség, igazság, együttérzés és a hit. '
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: ' És melyik farkas gyõz? '
Az öreg indián mosolyogva válaszolt: ' Az, amelyiket eteted. '

Alma...

...a pincében.

Erről a fáról...

...amelyik így nézett ki alulról...

...leszedtük a legnagyobb és a legkisebb almát is...

...no meg persze, ami a kettő között volt.

2009. szeptember, Pilisszentlászló, Magyarország, EU

Van egy álmunk. Pilisszentlászlón felépítjük az ország első szalmabálából épülő iskoláját, ahová beköltözünk mi, a Kékvölgy Waldorf Iskola és Gimnázium Pilisszentlászló.

Szlogenjeink:

Építünk csodát.

Szalmából egy iskolát!

Lehet válság ide, vagy oda,

Nálunk akkor is épül az új iskola!

2009. szeptember 4-i Fókusz műsorának részlete (július 29-i felvétel):

http://www.youtube.com/watch?v=x2yeJHAnnYQ

2009. szeptember 6. hajnali 4 óra 30 perc:

(A kép telefonnal készült.)

Ima Szent Mihályhoz

A lelkünket meg kell tisztítanunk a jövőben felénk áradó terrortól.
Mély bizalom kell, hogy bennünk éljen, mind az érzésben, mind az
érzékelésben. Bármi történhet és bármi történik, felé abszolút
egyensúllyal kell fordulnunk. Tudnunk kell, hogy minden, ami áramlik
felénk, egy bölcsességteljes Világvezetésből fakad. Ez a tudás része
annak, amit ebben a korszakban meg kell tanulnunk, vagyis abszolút
bizalomból élni, minden egzisztenciális biztonság nélkül. Bizalom a
szellemvilág mindenkor jelenlévő segítségében. Ez az egyetlen létező
segítség - ha reményünket és bátorságunkat nem adjuk fel. Fegyelmezzük
az akaratunkat, és keressük az ébredést saját magunkból minden reggel és este.

Rudolf Steiner