Így készült a BARGELLOm

Már jó ideje izgatott a bargello technika, ezért vártam az alkalmat, hogy kipróbálhassam. Végre aktuálissá vált az unokahúgomék számára az 1-2 éve „rendelt” takaró, lévén férjével együtt kerek születésnaphoz ért.

Lévén, hogy 2009 nyarán egy évre kiutaztak az USA-ba, emilben csak bargello takarók képét küldtem nekik választékul. A választás erre esett:

A döntésben segített az is, hogy varrtam egy faliképet ezzel a technikával

A tavaszi szünetre meghívtak bennünket is hozzájuk, így együtt mehettünk el Jinny Beyer stúdiójába, ahol kizárólag a saját tervezésű anyagokat árulnak. Lehet kész munkákat is vásárolni és lehet csak kész fedlapot is kapni, mely kézi varrással készült.

Lévén, hogy én akkor és ott tudtam meg, hogy melyik mintára esett a választás, nem végeztem semmiféle előzetes számítást az anyagszükséglethez - hisz ehhez még az is kellett, hogy hány színből fog állni. Sőt! A keret „természetesen” a szintén ott vásárolt bordűrből lett.

Tehát az ismert adatok:

• A takaró teljes mérete: 220 * 235 cm.

A bordűr

16 cm széles - a keskeny és a széles rész együtt - ugyanakkor a közöttük lévő barna csík mindössze 1,5 cm, tehát ha középen vágom, akkor 0,7 cm marad, vagyis pontosan a varrásszélesség. Ugyanakkor egy sötét csík mindenképpen kell a fedlap és a bordűr közé, no meg a szélére is 1,5-1,5 cm.

• . Ezek figyelembevételével a

varrandó fedlap mérete: (220 – 16 – 3 – 16 -3) * (235 – 19 – 19) vagyis 182 * 197 cm.

10 színből készül:

MOST KEZDŐDHET A SZÁMÍTÁS: sorok, oszlopok száma, szélessége.

A minta rajza itt látható. Először azt határoztam meg, hogy a vastag vonal a legvilágosabb szín, a szaggatott vonal pedig a legsötétebb szín lesz.

A kettő között a 8 szín sorban. Tehát a sorok színe számozva így néz ki: (ide egy excell tábla kellne, remélem be tudom majd varázsolni ide.)

A világosat az alján már nem ismétlem. A munka tehát 36 sorból és 73 oszlopból.

Egy sorhoz a csík szélessége: 6,5 cm (ennyit kell szabni)

(182/36= 5 cm, ehhez jön az 1,5 cm varrásráhagyás, összesen tehát 6,5 cm.)

Az oszlopok szélességét úgy határoztam meg, hogy az alábbi két kép szerint lerajzoltam teljes méretben. (Azt néztem,hogy az oszlopokat jelző téglalapok által kialakult ív „hasonlít”-e az elképzelésemre?)

Ennek megfelelően a következő szélességűek lettek:

Sor; szélesség; varrásráhagyással:

0 0,5 2

1 1 2,5

2 1,5 3

3 1,5 3

4 2 3.5

5 2,5 4

6 3,5 5

7 4 5,5

8 6 7,5

9 7 8,5

10 6 7,5

11 4 5,5

12 3,5 5

13 2,5 4

14 2 3.5

15 1,5 3

16 1,5 3

17 1 2,5

18 0,5 2

Össz: 57 cm 79 cm,

a negyede a kiszabandó oszlopoknak a szélessége, tehát s teljes szélesség szükségessége: 79 x 4 = 319 cm

A vásárolt anyag 107 cm széles, tehát 3 szélességnyi anyag kell hozzá.

Mivel a hosszát két részletben kívánom varrni, 2 x 3 = 6 db csíkos felszabandó „lepedőt” kell készíteni.

Az 5. kép szerint a fél hosszában van egy csík a legvilágosabb és a legsötétebb színűből, mind a többi színből 2 csíkra van szükség.

Tehát 12 csíkra van szükség a 8 színből, míg 6-6 csíkra a legvilágosabb és a legsötétebb színűből.

A csíkok vágásához használtam 2 keménypapírból vágott segítőt, hogy véletlenül se fordulhasson elő az, hogy keskenyebb, vagy szélesebb csíkot vágok.

Itt vannak a színek szerint a leszabott csíkok:

Itt már sorban egymás után összeraktam sorrendben a 6 részhez. Erre azért volt szükség, hogy minimálisra csökkentsem a hibalehetőségét annak, hogy rossz sorrendben varrjam a csíkokat egymás után.

(Így várták sorban hogy rájuk kerüljön a sor):

A 6 csíkos „lepedő” itt látszik

majd mindegyiket összevarrtam hengerré

A hátoldalon a varrást 3 db-on felfelé, míg 3 db-on lefelé vasaltam. Ezt azért tettem, hogy az oszlopok összevarrásakor az váltakozó irányban legyen a varrásráhagyás, hogy azok ne fedjék egymást:

nem beszélve a könnyebb illesztésről varrás közben.

Ezután következik az

OSZLOPOK SZABÁSA, VARRÁSA

Ehhez készítettem egy segédletet (amit megint csak később próbálok ide bepasszintani - de a Színfoltokban benne van ez is).

A zöld jelenti, hogy a varrásráhagyás felfelé, a fehér, hogy lefelé van vasalva. Alatta pedig az oszlop szélessége, hogy a hibalehetőséget ezzel is minimalizáljam. Hogy a kivágott kis cetlik ne vesszenek el és ne kelljen keresgélni, hústűre húztam külön a páros és külön a páratlan sorokat:

Csak ezután következhetett a szabás. Ekkor is törekedtem a biztonságra és a munka minél könnyebbé tételére, ezért egyszerre a legvéknyabb oszloptól a legvastagabbig szabtam-varrtam. A hústűről ezeket a számokat vettem le, külön szabtam a „zöldeket” és külön a „fehéreket”. (Persze a „csíkos hengerek” a színnel meg voltak jelölve és külön raktam őket.)

A szabás úgy történt, hogy először is a „csíkos hengert” rendesen kisimítottam, majd gombostűvel megtűztem hogy véletlenül se csússzon el a kettéhajtott anyag. (Itt látszik, hogy az anyagok szélessége milyen különböző. okozott is gondot, a legkeskenyebb, ott pótolni kellett. Így bízzon az ember lánya az amerikai pontosságra.)

Majd a sorszámot kitéve két oldalon két kisebb vonalzó segítségével igazítottam a nagy vonalzót a vágáshoz

Mindjárt a szabás után rátűztem a sorszámot, majd úgy hajtottam az oszlopot, ahogyan következett az adott résznek a sorrendje

Miután megbizonyosodtam affelől, hogy a megfelelő színnel kezdődik minden oszlop, csak akkor bontottam szét a tetején. Az első pár résznél még kiraktam a teljes részt megbizonyosodni annak helyességéről – aztán összevarrtam az oszlopokat , A megvarrt részre mindjárt rátűztem a sorszámát, hogy könnyebb legyen majd őket sorba összerakni.

(a hátulja):

A megvarrt részre mindjárt rátűztem a sorszámát, hogy könnyebb legyen majd őket sorba összerakni. Az 1-8 rész került felülre, a 9-16 pedig alulra. Még az összevarrás előtt levasaltam

KERETEZÉS BORDŰRREL

Varrása a következő lépés. Illetve szabása, varrása. Persze ez azért nem olyan egyszerű, mert a bordűr mindkét oldalára varrni kell egy 1,5-1,5 cm barna csíkot, mert az eredeti épp elfogy a varrásráhagyásra

HÁTLAPOZÁS, TŰZÉS

Mikor ez is megvan, következik a hátlap megfelelő nagyságúra varrása majd a 3 réteg rögzítése biztosítótűvel.

Először arra gondoltam, hogy a vlies-t 2 részletben teszem bele de meggondoltam magam. Tettem ezt azért, mert a tűzés az egyik oldaltól a másikig tart és nem kockáztattam azt, hogy két részletben tudom szépen tűzni. Miután eldöntöttem, hogy hogyan tűzöm, megvolt a biztosítótűk helye is (kedves Márta néni - ha olvasod - én is a biztostűkre esküszöm , eddig ez vált be leginkább. Van 3 féle nagyság itthon.)

Még nem jutottam el odáig, hogy egy ekkora takarót kézzel tűzzek, az rengeteg idő!! Így én a jó 25 éves Naumann varrógépem alá betuszkolom a tűznivalót

A tűzést mindig a nappaliban a dohányzóasztalon végzem, mert így nem nagyon húzza le a súly.

Minden harmadik színt tűztem, a négyszögeket átlósan. Gyakorlatilag minden egyes négyszög tűzése után igazítom az anyagot; mind az irányát, mind a három réteget egymáson.

Így nézett ki rögtön a tűzés után:

A tűzés közelről:

Ezen már a kész takaró látható, miután lebontottam körben

a fölösleget. Történt ugyanis, hogy a számítást elszúrtam (persze fönt jól van leírva) mert a bordűr szélességét csak egyszer vettem figyelembe :(( és lévén, hogy az anyag mennyisége úgy ki volt számolva, hogy egyetlen csíkot sem tudtam volna már vágni, hibáznom nem volt szabad! (Anyagot csak az USA-ból lehetett volna rendelni!!) Ennek megfelelően annyira vigyáztam, hogy a varrásszélesség nehogy nagyobb legyen, mint 0,5 mm, hogy a végén jóval szélesebb és hosszabb lett. Annyit bontottan le körben, hogy a minta látványában ne sérüljön. Kezemre játszott az a tény, hogy unokahugomék itthon úgy döntöttek, hogy ágyukba új matracot vesznek, így a takaró mérete a lehető legjobb lett. (Lám-lám angyalkáim valamilyen módon effelé irányítottak :)). Itt is köszönet érte!!)

A lebontott csíkokból az ágy mellett lévő kerek asztalkára készítek körbargelló terítő, erről fog szólni a következő post.

És végül egy utolsó kép az összes anyagról levágott szélből készült képről, ami a varrószobám falát díszíti:

A bargello varrását soha senkitől és semmiből nem tanultam, így az egész menetet "kútfejből" állítottam össze. Valószínű, hogy lehet egyszerűsíteni lépéseket, de a biztonságra törekedtem. Azt. hogy ne a teljes hosszát varrja egyszerre hanem a felét, Beugrólány javasolta, itt is nagy-nagy köszönet érte.

B.U.É.K.!!

Renáta gravírozik

Októberben kapta gravírozó gépet, azt hiszem a lehető legegyszerűbbet, ami arra való, hogy kipróbálja és eldöntse, hogy akar-e ezzel komolyabban foglalkozni. (A Lidlben vettük, mindössze 3000 Ft-ért. Sajnos a később ugyanott vásárolt mindenféle kiegészítő készlet nem jó hozzá.)

Még akkor kipróbálta, egészen ügyes volt, de azóta hozzá se nyúlt. No, most karácsony előtt sikerült rávennem, hát egy mécsestartón ezeket "művelte":

kukacos alma

szívesen:

és barika:

Van egy kis satu, abba a mécsestartót bele lehet fogni. Sajnos már egy kisebb nescafe-s üveg már nem fér bele, így egyelőre nagyobb üvegeket nem tud mintázni. Az asztalra támasztva és felül fogva pedig nem meri.

De van egy pár kis darab síküvegünk, amit egy gumi lapra letéve így dolgozza:

a mintát rárajzolva menet közben így néz ki:

és ez a végeredménye:

Még a szünetben én is kipróbálom.

Karácsonyi ajándékot

küldtem Andi játékánban mint "mecénás" Latinkának és Magdinak:

és a kisorsolt Erikának és Mónikának:

Én pedig ezeket az ajándékokat kaptam:

Anditól a papír mikulásvirágért és a kis "bugyuta" :)) fenyőkért:

Rozanditól (Ja! a telefont nem, csak azangyalát)
és Batorbától
akiknek a sorsolásban lettem "párjuk". Itt is köszönet nekik.

Kötöttem baktust...

és fejpántot és zongorakesztyűt még ősszel reggelente a buszon a dógozóba menet:

"Fesztávolság": 170 cm

A zongorakesztyűtermészetesen csőkötéssel készült. Ez azért fontos, mert a buszon nagyon jól lehetett a körkötőtűvel kötni.

Egyetlen hátránya, hogy korlátozottan lehet mintát kötni bele. (Csavartat, csipkét nem lehet.)
Ilyen, amikor már az ujja is elkezdődött: