...hogy 2005. őszén kezembe akadt egy 1993. októberi Burda, melyben ez a kép volt:
Ez annyira megkapott, hogy átatnulmányoztam a leírását, megértettem és nagyon vártam, hogy a méterárus hozzon már végre karácsonyi anyagot. Akkor még nem ismertem az azóta megkedvelt boltokat a nagyafaluból. Sőt még foltvarrót sem ismertem, illetve egyet, azzal is csak a előző nyáron beszélgettem a Skanzenban, de még a nevét sem tudtam.
Amíg végre megérkeztek a várva-várt anyagok, addig az el nem készült fűrdőszobát kifestettem, berendeztem varrószobának és azóta is az az én műhelyem.
Az anyagokat beavattam és nekiálltam a csíkokat vágni ollóval, mert persze nem is tudtam, hogy ehhez van remek célszerszám. Akkor még annyira zöldfülü voltam, hogy nemcsak széltében vágtam a csíkokat, hanem hosszában is elvagdostam és külön-külön számozott borítékba raktam őket. Bár már akkor volt nekem a Barkács sorozatban megjelent Felber Irén: Foltvarrás c. füzete, abban is áttanulmányoztam mindent, de a papírravarrás olyan érthetetlen volt számomra, hogy nem is hittem volna akkor, hogy ez egy kedvenc technikám lesz. Persze véletlenül sem fedeztem volna fel, hogy a kettőnek valami köze lenne egymáshoz. No, a lényeg az, hogy ez lett belőle, mindjárt kettőt készítettem 75 * 75 cm-es méretben:
És akkor még komolyan meglepődtem azon, hogy bármennyire pontosnak hiszi az ember a vágást, a varrásszélességet, akkora eltérések voltak a blokkok között, hogy nehéz volt korrigálni a különbséget, de sikerült. Mostmár persze azon se lepődök meg, ha a papír leszedése után is korrigálni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése