és fejpántot és zongorakesztyűt még ősszel reggelente a buszon a dógozóba menet:
2010. december 12., vasárnap
Kötöttem baktust...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Megáll. Vártam. Egy idő múlva újra megszólalt: Tudod amikor a múltban élsz annak minden hibájával és bánatával, az bizony nehéz dolog. Ott ugyanis nem vagyok veled. Az én nevem nem az, hogy voltam. Amikor a jövőben élsz, annak minden gondjával és félelmével, bizony az is nehéz. Ott sem vagyok veled. Az én nevem nem az, hogy leszek. Ha viszont a jelen pillanatban élsz, könnyű a dolgod. Ott veled vagyok. Mert az én nevem: vagyok
2 megjegyzés:
Hű, de szép lett. Egészen jól illene a szürke kabátomhoz. :D
Kao!
Egy körkötőtű és piros fonal kell hozzá. :))
Köszi!
Megjegyzés küldése