"2 új táskát varrtam

Ezt a táskát Andinak készítettem, kaptam érte cserébe ezeket:

vagyis a 3 tiffanyt. Gyönyörűek. Ha ti is szeretnétek ilyeneket kapni, vegyetek részt Andi játékában. A márciusinak nincs még vége!

A másik táskát magamnak varrtam:

8 perc alatt égett le

egy ismerős faháza a Szentendrei szigeten. 3 gyerekes család (10, 7,5 és 6 évesek) lakott benne, mindenük odalett. 2 nap múlva már azt modta, hogy mindenük van (a házon kívül) az emberek hihetetlenül segítőkészek, ruhaneműt, élelmiszert, könyvet, játékot kaptak annyit, hogy már sok. Csoportunk a gyerekeknek rag-takarót készített. Ezt én állítottam össze a kislánynak.

Csőkötés

Hogyan készül a csőkötés?

Mint azt egy korábbi bejegyzésben írtam, kitaláltam az "igazi csőkötés technikáját.

Bernadett blogjából tanultam magát a csőkötést, de rájöttem, hogy ez igazából zsák, mert az alja zárt. Tehát amit ki kellett találni ahhoz, hogy tényleg cső legyen - vagyis lyukas legyen az alja (ha már nincs rákom) - az a kezdés

Ami klaszz benne az az, hogy két tűvel - mint egyébkét - kötsz de cső lesz belőle, mint a zokni! Először 40 szemmel próbáltam ki.

Megcsinálom a kezdő sort annyi szemmel, ahányra szükség van. Ekkor behúzom a körkötőtű damiljára, kettéosztom és a két rész között kihúzom a kötőtű damilját:

és a két részt külön-kölön (persze egyszerre :)) a kötőtűk elejére húzom:
Na és ekkor kedődik az agylövéses ötlet megvalósítása! Egymás mellett fogva a két tűt, egyszerűen leemelem a külső tűről az első szemet (mintha! a fordított lenne). A szálat csupán vezetem!
aztán a belső tűről az első szemet sima kötéssel lekötöm
majd folytatom a külső tűről a fordított leemelése következik, a szálat a "megszokott módon" a szem előtt vezetem, majd a belső tűről simát kötök és így kötöm le az első sort. Ekkor ugyanazt az állapotot látom a kötőtűn, mint a korábbi módszerrel kötött első sor után, Ekkor felszabadul a kezdéshez használt "pót" kötőtű. Innen ugyanaz, mint a videon, vagyis a "fordítottat" leemelni, a simát lekötni.

FONTOS hogy gyakran be kell nézni a csőbe hogy a fordított leemelése közben nem maradt-e mégis a kötőtűn a szál - mintha ráhajtás lenne - ugyanis ekkor a cső ezen a ponton össze van kötve, mint a kép is mutatja. Itt szándékosan nem bontottam vissza, hogy látható legyen.
Tehát akkor ilyen cső lesz belőle

Még azt nem írtam, hogy mindenképpen páros számú szemnek kell lenni, és a sor végén ennek megfelelően mindig sima szem van amit le kell kötni és fordulás után pedig fordítottként leszedni. A képen látszik, hogy a "szélszem" ugyanolyan, mint a többi.

A következő képen az látszik, hogy játszottam egy kicsit, vagyis a simák között kötöttem egy sima egy fordítottat (tehát minden második lekötött sima helyett lekötött fordítottat kötöttem). Ennek a módszernek egyedüli hibája, hogy nem lehet bele igazi mintát kötni. (De a kreatív foltos, babás kitalálja a kötött rététet!)
Hogy egy kicsit fokozzam a hangulatomat, kipróbáltam 6, illetve 4 szemmel is és működik!!!

Játszottam tovább és csináltam csíkosat is egészen vékony tűvel vékony fonallal.

Itt a kék fonalat összekötöttem a pirossal, aztán a pirosat a fordított szem előtt vezetett fonallal együtt vezettem és szépen benne marad a csőben, így "simán" lehet csíkosat kötni "észrevétlenül".
Hát ez tette a két ünnep közötti esős nyálkás, sáros időt kreatívvá.

Nesze neked garvitáció!

Ezeket a jégcsapokat a varrószobám tetőtéri ablakából fényképeztem:

Kötögettem az ünnepek között

A Márta néni kagylómintája nagyon izgatott. Azt hiszem bármennyire is tetszik, nem szeretem kötni, így maradok a mintával ennyiben.

Régen sokat kötöttem, aztán az elmúlt, tavaly készült el Iminek a két évvel korábban elkezdett pulóvere, de mivel nagyra sikerült, megvártam, míg belenőtt. (Panda maci van az elején, így nem volt kedvem lebontani.) Renáta annyira nem szerette soha a kötött holmit, hogy ezért nem kötöttem neki semmit.

Ami aztán nagyon felcsigázott, az a csőkötés. Bernadett blogjából tanultam, de rájöttem, hogy ez igazából zsák, mert az alja zárt. Na én kitaláltam hozzá olyan kezdést, amivel nyitott az alja, így igazi cső lett belőle. Ami klaszz benne az az, hogy két tűvel - mint egyébkét - kötsz de cső lesz belőle, mint a zokni! Először 40 szemmel próbáltam ki:

majd 6 szemmel:

majd 4 szemmel:

Ilyen könnyen kötni négyszemes csövet, hát sohasem gondoltam volna!

Megpróbáltam csíkosra kötni. Hát annyira jól sikerült, hogy a csőben lehet vezetni az éppen "pihenö" színt, így észrevétlen marad:

Működik! Persze nagyon oda kell figyelni, mert nagyon könnyű elvéteni azt a hibát, hogy a "lapos cső" - merthogy kötés közben az így néz ki - két oldalát összekötöm. Ha időben (soron belül) észreveszem, akkor könnyen visszaszedem a szemeket, de több sorral később már hiába.

Megérkezett...

...az én Karácsonyi Huzogatós ajándékom is! Persze ott volt időben - köszönet a postának - de csak tegnap tudtam meg, addig meg izgultam, hiszen hétfőn, vagyis 21-én adtam fel. Igen későn döntöttem el, hogy mi legyen, ugyanis mindenképpen akartam egy kis gekkót vagy mint "plüss állat" vagy mint rátét, valahogyan. Addig-addig, hogy péntek este döntöttem, és készítettem ezt a faliképet:

Csomagoltam hozzá két kis karácsonyfa díszt is:

Csengetett a postás...

... és ezt hozta:

Egy szatyor - míly régen készülök varrni magamnak - egy vázlatfüzet, lyra szinesek és olajpasztell kréta és nagyon szép horgolt nyaklánc szép nagy horgolt medállal. Annyira tetszik, hogy így is megmutatom:

Ennek azért örülök különösen, mert ilyet még soha nem csináltam. Itt is sok köszönet Hajni!

Az úgy kezdődött...

...hogy 2005. őszén kezembe akadt egy 1993. októberi Burda, melyben ez a kép volt:

Ez annyira megkapott, hogy átatnulmányoztam a leírását, megértettem és nagyon vártam, hogy a méterárus hozzon már végre karácsonyi anyagot. Akkor még nem ismertem az azóta megkedvelt boltokat a nagyafaluból. Sőt még foltvarrót sem ismertem, illetve egyet, azzal is csak a előző nyáron beszélgettem a Skanzenban, de még a nevét sem tudtam.

Amíg végre megérkeztek a várva-várt anyagok, addig az el nem készült fűrdőszobát kifestettem, berendeztem varrószobának és azóta is az az én műhelyem.

Az anyagokat beavattam és nekiálltam a csíkokat vágni ollóval, mert persze nem is tudtam, hogy ehhez van remek célszerszám. Akkor még annyira zöldfülü voltam, hogy nemcsak széltében vágtam a csíkokat, hanem hosszában is elvagdostam és külön-külön számozott borítékba raktam őket. Bár már akkor volt nekem a Barkács sorozatban megjelent Felber Irén: Foltvarrás c. füzete, abban is áttanulmányoztam mindent, de a papírravarrás olyan érthetetlen volt számomra, hogy nem is hittem volna akkor, hogy ez egy kedvenc technikám lesz. Persze véletlenül sem fedeztem volna fel, hogy a kettőnek valami köze lenne egymáshoz. No, a lényeg az, hogy ez lett belőle, mindjárt kettőt készítettem 75 * 75 cm-es méretben:

És akkor még komolyan meglepődtem azon, hogy bármennyire pontosnak hiszi az ember a vágást, a varrásszélességet, akkora eltérések voltak a blokkok között, hogy nehéz volt korrigálni a különbséget, de sikerült. Mostmár persze azon se lepődök meg, ha a papír leszedése után is korrigálni kell.

Karácsonyi készülődés

Mi tagadás, igen régen jártam erre. Sajnos a varrás is a ritka tevékenységeim közé tartozott. Mint egy kedves ismerősöm szokta mondani, "körülményem" volt, van, ezért kényszerűség a muszájra terelt.

De!

Karácsony lesz, tehát az elmúlt két hétben néhány éccaka nem csupán az alvásé volt. Ajándékba készítettem mécsestartókat, amit sajnos elfelejtettem lefényképezni. Talán két éve a fórumról vettem a mintát, most egy kicsit módosítottam rajta. A belső anyagot nagyobbra szabtam, s mintegy keretet a külsőre kihajtottam. Ezen túl nem varrtam össze a sarokból kiindulva, hanem csak egy gyöngyöt varrtam a félbehajtott oldalra úgy, mint ezen a képen. Ezeket két éve varrtam, most csak feldobtam egy-egy gyönggyel a négy oldalán. Majd készítek képet róla nappal is és kicserélem.

A másik: 15 cm-es fenyő:

A "talpa" (mert én nehezen tudom az alját olyan jól megvarrni - különösen ilyen piciben - hogy szép egyenesen álljon) Kaokától lesett és átalakított ötlet: 5 literes vizes (olajos) flakon kupakjának az alja, bevonva a karácsonyfa egyik anyagával. Ehhez hozzávarrtam mind a 4 ágát.

Készítettem a kedvenc fenyőfáimat is, azokat is "terítettem" csak most csináltam egy kétszínű változatot is:

Íme egyedül színhelyesen az újkedvenc:

Itt az egyik "fő művem" (mármint erre a karácsonyra):

Az eredetije egy kolléganőm festménye A4-es lapon, itt látható (sajnos nem tudtam ide bemásolni magát a képet):

http://fineartamerica.com/images-small/xmas-quarrel-noemi-hajdu.jpg

Amikor megláttam, rögtön tudtam, hogy ezt meg kell varrnom. Először csak a fát és a szívet akartam "parkettásra" varrni és applikálni szándékoztam a háttérre, de aztán úgy döntöttem, hogy a csíkozom az egészet. Nem elfuserált, hanem szándékos az, hogy a szív aljától a tetejéig nem egyforma vastagok a csíkok. Hát volt nagy meglepetés, sajnos nemtudtam személyesen odaadni, így nem láttam az arcát az első pillanatban, de rögtön hívott. (Elfelejtettem megmérni, de a magassága az A4-es lap és valamivel szélesebb.

A másik "fő "művemet majd akkor mutatom meg, ha Kisgekkó megkapta, ugyanis az a Karácsonyi huzogatósra készített ajándék.

Ajándék, bár nem karácsonyi, de Viktória éa Dávid névnapjára párnák:

Játék

Hosszú hallgatás után újra itt vagyok, reményeim szerint gyakrabban. Mindjárt találtam is egy játékot, amit a 22. szülinapját december 9-én ünneplő Valika hírdetett meg e jeles nap alkalmából. Gyertek, köszöntsük őt minél többen!