halt meg ennek a quiltnek a készítője. Azóta apáról fiúra száll, így került most az USA-ból ide (az unokahugomékhoz). Annyit lehet róla tudni, hogy a mintás blokkok a család tagjainak a rá jellemző (gyakran hordott) ruhájából készült:
Ez úgy néz ki, mint a kékfestő. Nem tudom az-e, közelről sem derült ki számomra (egyáltalán hogyan lehet azt megállapítani?)
Természetesen kézi varrás az egész, itt van a széléről és a blokkok közötti négyzeteknek a tűzése közelről. És ekkor még nem volt illanó filc!
6 megjegyzés:
Hú, nem találok szavakat!!!
Micsoda kincs!!!!!Ez a fantasztikus számomra foltvarrásban: a használt ruhadarabokból varrni valami,hogy rábökhessünk: ezt ő hordta ekkor és ekkor-emlékek sora.
Csodálatos!
Mammka "elorozta" a kincs kifejezést, hiába, sokszor egyre gondolunk.
Zsu.:))))))
Vajon mit kell egy ilyen quilttel csinálni? Ha évtizedeken át egyik szekrényből a másikba vándorol, s csak lapul, az egy dolog. Ha használják, akkor mosni kell, szakadhat, kophat, egyszercsak rongy. Időnként megnézni, megfogdosni kevés. De olyan jó ez így, hogy kezemben volt egy 100 éves quilt. Vajon a mienknek is fog valaki 100 év múlva örülni?
Szerintem ez falra való, hogy mindenki gyönyörködhessen benne! Milyen szép a fehér alap és milyen természetes. Mi kevésbé használjuk, pedig szép!
A mi quiltjink sehol se lesznek 100 év múlva, már rég lomtalanitják, de lehet, hogy a bolhapiacon (ha lesz olyan!) a rongyok között lesz.
Megjegyzés küldése