2011. január 22., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Megáll. Vártam. Egy idő múlva újra megszólalt: Tudod amikor a múltban élsz annak minden hibájával és bánatával, az bizony nehéz dolog. Ott ugyanis nem vagyok veled. Az én nevem nem az, hogy voltam. Amikor a jövőben élsz, annak minden gondjával és félelmével, bizony az is nehéz. Ott sem vagyok veled. Az én nevem nem az, hogy leszek. Ha viszont a jelen pillanatban élsz, könnyű a dolgod. Ott veled vagyok. Mert az én nevem: vagyok
2 megjegyzés:
csak bámulok....
Kedves Dió! Utána varrj!
Bár mi tagadás ez így nem könnyű, mert ezt kockánként varrtam papírra (másként nem mertem volna)mert ez "igazi" foltvarrás volt, ugyanis a takaróból körben lebontott négyzetekből csináltam, nem is maradt egy terítőre való anyag.
Megjegyzés küldése